“Mikor még nem volt pénz akkor az emberek árut cseréltek”, ezt tanítják ma a közgazdasági egyetemeken. Ez abból a hibás következtetésből származik, hogy mikor erős gazdasági és társadalmi krízis van (pl. háború idején) és a pénz elértéktelenedik, az emberek árut kezdenek cserélni egymás között.

David Graeber etnológus könyvében beszámol arról, hogy ő mint kutató olyan faluval nem találkozott a bennszülött népeknél, ahol az emberek egymással cserekereskedelemben álltak volna. Ezek a közösségek egyszerűen kielégítették a falu szükségleteit, azt állítottak elő, amire szükségük volt. Csak a háborúban álló törzsek kereskedtek egymással!

Tehát a cseregazdasággal szemben létezik olyan gazdaság is amiben a szereplők a közösség igényét elégítik ki. Itt a közösség eldönti, hogy mire van szüksége, mindenki a képessége szerint munkájával hozzájárul a közösségi gazdálkodáshoz és a szükséglete szerint kielégíti a fogyasztását. Ilyen ma a család, egyes országokban a klán közössége, de ez volt és van még mindig egyes ősi ( bennszülött ) népeknél is. David Graeber megállapította, hogy a kereskedelem az ősi kultúrákban csak egymással ellenséges népek között volt és akkor kereskedtek, mikor pontosan nem voltak egymással háborúban. Tehát a kereskedelem a konfliktus, ellenséges társadalmak gazdálkodási formája. A cserekereskedelem elterjedése később a birodalmakkal alakult ki és a leigázott népek ellenőrzése volt a célja.

Tehát az igénykielégítő gazdaságnak a béke és a belső harmónia az alapja, a cseregazdaság mindig magában hordja a konfliktust és abból következik.