Míg a pénzt mint csereeszközt használjuk, addig egy cserekereskedelmi társadalomban maradunk és ez a mai közgazdasági paradigma legnagyobb problémája. Mindaddig míg cserélünk mindig lesz egy nyertes és egy vesztes, mert 100%-osan igazságosan soha nem lehet cserélni. Az eladó mindig több pénzt akar, a vevő mindig sokallja ezt. Aki nem tud dolgozni, az állami segítségre szorul.
Ez a támogatás csak úgy működik, ha valakiktől elveszik a pénzt és ez sokakban nemtetszést vált ki és szociális konfliktusokat okoz. Ezenkívül a pénz központi újraelosztása nagy bürokratikus apparátust foglalkoztat.

Ezt a konfliktust azzal lehetne kiváltani, ha új pénzrendszer bevezetését elkezdhetné a Szociális Minisztérium (Nemzeti Erőforrások Minisztériuma) abban hogy a pénzteremtés jogát bizonyos célokra átveszi. Például élelmiszer-, ruházatvásárlásra és lakbérre a rászorultak számára megteremtené a szükséges infopénzt, ami úgy működik, mint egy utalvány csak digitalizálva van és a TAJ-kártyával erre számlaszám lenne.

Értelemszerűen a mai pénzrendszerből az infopénzbe való átmenetet a párhuzamosan működő számviteli értékelési rendszerek, elszámolási csoportok ((Buchungs-rechnungskreis) bevezetése jelenteni. Ahogy jelenleg is létezik pl. a kereskedési feltételek minősítési rendszere (Handelsrechtliches Bewertungssystem), vagy a jogi feltételek minősítési rendszere (Steuerrechtliches Bewertungssystem) úgy létre kell hozni a környezeti és emberi igényeknek megfelelő minősítési rendszert is.