Első lépésben a számlapénz teremtését kell megértsük, hogy a rendszer anomáliáit megérthessük és egyéb alternatívákat, mint a teljes értékű pénzrendszert, vagy az infopénzt javasolhassunk.

Hogyan keletkezik a számlapénz?

Ha egy kereskedelmi bank hitelt helyez ki, akkor soha nem a törvényes fizetési eszközt (PTK értelmezésében) használja, hanem a hitelezést egy könyvelési tétellel elintézi.

A kontírozás a következő: Tartozik a hiteles, követel a hiteles: hitelezési összeg. Ezt a gazdasági eseményt könyvelési értelemben tőkebevonásnak nevezik és mérlegnyújtás történik.

Tehát a bank lekönyveli a követelését a hitelessel szemben, (hisz ő az összeget vissza szeretné kapni), de a hitelt a hitelessel szembeni tartozásként kezeli. Magyarán a bank valami olyant követel vissza a hitelestől, amit a könyvelésben úgy kezel, mintha még oda sem adta volna neki. Tehát maga a bank is tartozik a hitelesnek.

Ez hivatalos és a bankok is leírják az oktatói dokumentumaikban.  Tehát a banki hitelnél a könyvelés értelmében nem egy törvényes fizetési eszközről beszélünk, hanem banki adósságáról.

Ha Kovács úr 1 millió forintot kölcsön vesz a bankból, akkor ő nem hivatalos pénzt kap. Ha mégis készpénzben a bank kiadná ezt neki, akkor ezt az összeget a kereskedelmi bank a jegybanktól kapja meg. Amikor a bank igénybe vette a jegybanktól ezt a pénzt, akkor az ő tartalék rátája csökken a jegybanknál, de mikor ez a pénz visszakerül a gazdasági folyamatba, akkor a bankok tartalék rátája visszaáll az eredeti szintre.

Azt is fontos tudni, hogy a bank ügyfeleinek a számlája a banki könyvelés passzíva oldalán szerepel. Tehát ezek banki adósságok! Tehát nemcsak Kovács Úr tartozik a banknak, hanem a bank is a hitel összegével tartozik Kovács Úrnak. Ha Kovács úr Nagy Úrnak utalja át ezt a pénzt, akkor a bank Nagy Úrnak tartozik.
A közgazdászoknak úgy tanítják, hogy banki hitelezéskor a bank saját eszközeit használata. Ez nem így van! A banki számlapénzt, amit a bank saját maga teremtett a mérleg FORRÁS (passzíva) oldalán szerepel és ezért nem használt fel, mint saját ESZKÖZT.

Tehát nem a létező pénzt adja kölcsön a bank, hanem ezt a semmiből teremti és még kamatot is követel ezért. Tehát jogilag nem tekinthető hitelezési üzletnek ez. Ha a bank azt állítja, hogy a betétesek pénzét adja kölcsön, akkor ezt be is kellene tudnia bizonyítani, hogy kik voltak azok az ügyfelek, akiknek számlájukról ezt az összeget levonták és a hiteles számlájára utalták? Különben ha ez valóban így lenne, akkor jogi bűntett is elkövettek volna a bankok, mert más tulajdonát a tulajdonosa megkérdezése nélkül kölcsön nem szabad adni (PTK).

Tehát, ha mi számlapénzt használunk, akkor nem a PTK-ban előírt törvényes fizetési eszközt használjuk, hanem a bank adósságát! Ez a számlapénz az euró térségben a forgalomban lévő fizetési eszköznek 97%-át, Magyarországon 95%-át teszi ki. Annak ellenére, hogy ez a bank adóssága a fedezetet ere a „pénzre“ sohasem a bank biztosítja, hanem a hiteles. Tehát a „pénzmennyiség“ legnagyobb része (97%) nem az Európai Központi Banktól és nem az országok jegybankjaitól származik, hanem a kereskedelmi bankoktól és ez a pénz hitelezéskor mindig frissen keletkezik, törlesztéskor megszűnik.

Kritika:

Az hogy a pénzt (ami a nemzeti szuverenitás alapja) a kereskedelmi (magán) bankok teremtik, a demokratikus államfelfogásnak mond ellen. Erről a tényről kötelességünk a nyilvánosságot, a jogászokat és a bírókat tájékoztatni! A jogrendszerünk ezekről a tényekről nem akar tudomást szerezni és ezért igazságtalan bírói döntések születnek.

Azt is kell tudni, hogy mikor a bankok vásárolnak valamit (ingatlant, technikai eszközt, értékpapírt, munkatársaiknak prémiumokat fizetnek), akkor is pénzt teremtenek. Vagyis a fizetést kapók számlájára ráírják az összeget és ezt mérlegükben tartozásként lekönyvelik. Az így teremtett pénz, nincs fedezve, és ezért valójában értéktelen.

A társadalomnak a pénzteremtésnek ilyen formáját el kellene utasítania és egy fenntartható, igazságos rendszerre kellene ezt lecserélnie!