A mai gazdasági rendszernek az árucsere az alapja. A pénz, mint csereeszköz a cserekereskedelmet a mai napig fenntartotta. A gazdasági szereplők, egyének, cégek, államszervek egymás között bilaterális szerződéseket kötnek. Könyvelési értelemben követelés és adósság keletkezik a két fél között. Minden fél a teljesítményéért a másik féltől ennek megfelelő, egyenértékű teljesítményt vár el. Ezt a mai ember igazságosnak érzi és ez igaz is, ha a szűkösség gazdasági elve szerint gazdálkodunk. A mai társadalmi fejlettségi szintjének köszönhetően viszont nagyon sok területen árútúltermelés van, a pénz viszont szűkös maradt.

Mivel a pénzmennyiség a társadalomban rendszerszinten a kamat miatt pénzszűkösséghez vezet, az ellenszolgáltatást pénzben az ügyfelek nem mindig tudják teljesíteni, ezért elkezdődik a „harc” a gazdasági felek között. Tehát ennek az ellenséges konkurenciának a mélyen rejlő oka a bankok által okozott pénzhiányban van.

A társadalom ezt nem érti és azt hiszi, hogy a pénz olyan pozitív érték, mint az arany, amit a gazdasági körforgásban tovább adnak a felek. Valójában nem ez történik, hanem a bankok adósságát adják tovább a felek. Az anyagi pénz már csak absztakció és gátolja a társadalom szabad kibontakozását.

Ezt a problémát megoldhatjuk, ha az infopénz rendszerében nem bilaterális szerződéseket kötnek az egyes gazdasági szereplők. Minden egyes személy a közösségével köti meg a szerződést, azaz ennek demokratikus „bankjával“. Ez a bank egy olyan közösségi hálózat, ami a társadalmi értéktermelés és fogyasztás optimális mechanizmusát szabályozza. A társadalmi szerződés következtében az egyén egyedi fogyasztói kosárban tudunk megállapodni a Közösségi bankjával. Az infopénz tehát nem csereezlöz, inkább egy egyéni teljesítményű értékmérő.

A fogyasztással az egyén számlájáról az infopénz eltünik. (Számlakijekőlés: “Követel a kassza, tartozik a saját tőke“).  Az egyén teljsítményével, amit a közösség számára elvégez a számláján infopénz keletkezik (“Kassa an Eigenkapital“).

Míg a csereeszközpénzzel egy anyagi pénzt absztrakcióját alkottuk meg, addig az infopénz egy társadalmi szerződés és az absztrakció a szerződő fél. A Közösségi bank csak egy „szinlelt“ szerződési fél, ezzel a szerződés mindig a megváltozott igények szerint átalakítható.
Mivel ebben a rendszerben nincsenek bilaterális szerződések, ezért a szereplők mindig kooperálni tudnak. A kettős könyvelés nulla összegű játékszabálya megszűnik. Az egyén igényei szerint, de kooperációban alakíthatja a gazdasági és társadalmi rendszert, és nem szükséges egy merev ideológiai keretbe kényszeríteni ezt és az emberi civilizáció egy magasabb fejlődési szakaszt tud elkezdeni.