A számlapénzt könyveléssel teremtik a bankok. Ahhoz hogy a számlapénz jellegét és az ezzel kapcsolatos problémákat megérthessük, a könyvelést is alapfokon kell ismerjük és ezzel kapcsolatban kritikus kérdéseket is fel kell tegyünk.

Mi a mérleg?

A könyvelési mérleg olyan kimutatás, ami pénzértékben kifejezi a vállalkozás vagyonát, ami az „ESZKÖZ” (aktíva) oldalon van és a vagyonelemeknek a finanszírozási forrását, ami a „FORRÁS” (passzíva) oldalon van.

Az ESZKÖZ oldalt két részből áll, forgóeszközök (amik a következő üzleti évben eladásra kerülnek) és befektetett eszközök (amiket használni szeretne a cég és ezért nem adja el). A FORRÁS oldalt is két részre osztják, saját és idegen tőkére.

Az ESZKÖZ esetén a vagyonról beszélnek, FORRÁS esetén a vagyon eredetéről. A vagyon eredetét  biztosító szereplők (saját magunk a cég tulajdonosai, vagy az idegen tőke tulajdonosai) elvárják, hogy a tőkéjük nyereséget hozzon.

Az ESZKÖZÖKET és a FORRÁSOKAT összesen  mérlegösszegnek nevezzük és ezek mindig egyformák kell legyenek! Ez természetes mert ugyanazt a halmazt vizsgáljuk két szempontból.

Kritikai észrevételek:

a) Azt is kell tudni, hogy az idegen tőke (pl. bank esetén) kevesebb rizikót vállal, mint a saját tőke, de ennek ellenére kamatos kamatban jobban megfizetteti ezt a rizikót. A hitelezési üzlet megkérdőjelezhetetlen dogmája, hogy minél nagyobb a rizikó, annál magasabb a kamat. Mit jelent ez pontosan a valóságban?

Például, ha egy termék jó és biztonságos, akkor kevés benne a rizikó, ha rossz minőségű akkor nagyobb a rizikó, tehát a hitelezők magasabb kamatot követelnek és többet keresnek a rossz termék gyártásánál. Ez abszurdum és ellentmondásos!
A rossz termékgyártást sok esetben biztosítással sem lehet a „szabad gazdaság“ elvei szerint működtetni, mert a biztosítók nem vállalják fel ezek kiesését, az ezek okozta kárt. Például az atomreaktor felrobbanása, a nemzetállamok csődje esetén az egész nép fizeti ezt meg, holott a profitot magán emberek zsebelték be. Tehát az ilyen üzleti modell a társadalom kifosztásának a modellje!
Ezért az idegen tőkehitelezők érdekelve lehetnek a meghitelezett projetjei szétverésében, túl magas hitelek kiadásában, mert ezzel nemcsak kamatot szednek be, hanem fizetésképtelenség esetén a jelzálogot is elveszik.

b) A könyvelési mérleg kibernetikai értelemben egy adatfeldolgozó rendszer. Az inputon keresztül adatokat bevezetünk és az output eredményt ad ki. Sajnos ki kell jelentsük, hogy a mérleg, mint információs eszköz nem tudományos, mert a Foerster féle kibernetikai elmélet értelmében a mérleget nem lehet “triviális gépnek” tekinteni.

Mik a gazdasági események?

A gazdasági eseményeknek 4 típusa van:
– Eszköz körforgás (aktív csere): Ez olyan gazdasági esemény, ami a vagyonra hat ki. Az eszköz összetétele megváltozott, de a mérleg összege nem változott. Pl. gépvásárlás készpénzben.
– Forrás körforgás: Hasonlóan az eszköz körforgáshoz, a forrás összetétele változik meg, a mérleg főösszegére ez nem hat ki. Pl. Kifizetem kötelezettségeimet kölcsönből, beszállítóimat hitelből.
– Tőkebevonás (eszköz-forrás bevonás): Ez olyan gazdasági esemény, mikor úgy az eszközoldal, mint a forrásoldal nő és ezzel a mérleg főösszege is nőni fog.
– Tőkekivonás (eszköz-forrás bevonás): Ebben az esetben úgy az eszközoldal, mint a forrásoldal csökken és ezzel a mérleg főösszege is csökken.

Mik a könyviteli számlák?

A gazdasági eseményeket nem direkt a mérlegbe szokták beírni, mert itt nem férne el, hanem ezeket év közben kivetítik könyvviteli számlákra (“akasztófákra”). A könyvviteli számlák az ESZKÖZ oldalon a TARTOZÁS-ban (T) növekednek a KÖVETELÉSBEN (K) csökkennek. A FORRÁS oldalon ez fordítva van.

Könyvelési tétel szerkesztése (kontírozás)

A kontírozásnál 3 kérdést kell megválaszoljunk:
1. Mit érint a gazdasági esemény (melyik eszközt, melyik forrást)?
2. Nő vagy csökken az érintett vagyonelem?
3. Az érintett vagyonelemekhez kapcsolódó főkönyvi számla melyik oldalára kell könyvelni, T vagy K oldal?

Az ESZKÖZÖKNÉL a növekedés a Tartozik (T), és a csökkenés a Követel (K) oldalon van. A FORRÁSOKNÁL ez fordítva van.

Eredménykimutatás

A számvitelben az eredménykimutatás bemutatja egy adott időszak bevételeit és ráfordításait, továbbá ezek különbözeteként a vállalkozás nyereségét, illetve veszteségét a FORRÁS oldalon. A nyereség növeli a saját tökét, a veszteség csökkenti. A könyvelési tételben a ráfordításokat a Tartozik (T) oldalon a bevételeket a Követel (K) oldalon könyvelik le.

Cégalapítás

Például 1 millió forinttal alapítunk egy céget.
A kontírozás így történik: Tartozik a kassza, követel a saját tőke, az érték 1.000 (ezres egységben).
Ebben az esetben tőkebevonásról (mérleghosszabbítás) van szó, úgy az ESZKÖZ számlák, mint a FORRÁS számlák megnyúlnak.

Befektetett eszközök vásárlása

100.000 forintért használatra gépeket vásárol a cég. A könyvelési tétel így hangzik:
Tartozik a kassza, tartozik a befektetett eszköz, összeg 100.
A forrás oldalon nem történik változás ezért a mérleg összege nem változik. Azt aktív cserének, forrás körforgásnak nevezik

Kritikai észrevételek:

a) A kettős könyvelés nem tudományos művelet!

A forgó ESZKÖZÖK egy gazdasági éven belül kerülnek eladásra, ezért értékük mindig leellenőrizhető.  Karl Popper elmélete értelmében ez empirikus (tudományos) mivel az árral ez megcáfolható. A befektetett ESZKÖZÖK nem kerülnek eladásra, ezért értéküket nem lehet pontosan ellenőrizni, tehát értékük meghatározása Karl Popper tudományelméletének feltételeit nem teljesíti, ezért nem tudományos. Az lenne a egyedüli logikus következtetés ebből, ha a befektetett eszközöket már a vételkor teljesen leírnák.

Könyvelési tétel így lenne a helyes: Tarozik a saját tőke, követel a kassza.

Ez a teljes saját tőkét elhasználná. Tehát a saját tőkét soha nem lehet empirikusan pontosan megállapítani, ezért az ilyen könyvelésn egzakt tudományos értelemben hasznavehetetlen!

b) A kettős könyvelés zéró összegű játék!

A játékelmélet a matematika  interdiszciplináris ága, mely azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy mi a racionális viselkedés olyan helyzetekben, ahol minden résztvevő döntéseinek eredményét befolyásolja a többiek lehetséges választása, vagyis a játékelmélet a stratégiai problémák elmélete. Zéró összegű játékról beszélünk, mikor a játékosok csak egymás kárára növelhetik nyereségüket. Nem zéró összegű játék az, mikor a két fél nem egymás kárára, hanem egymással együtt működve is nyerhet. Kooperatív a játékról akkor beszélünk, ha a játékosok között kialakul az együttműködés. Nem kooperatív játék esetén a játékosok versengenek egymással.

A kettős könyvelésben, ha a forgó eszközt az egyik cég eladja és egy másik cég megvásárolja, akkor az eladó akkora bevételt könyvel el, amekkora a vásárló ráfordítása. Mivel a vásárló és a vevő számára az áru ára megegyezik, ezért ez a kettős könyvelés törvényszerűen zéró összegű játékelméletet fejez ki a gazdaságban.

Nem zéró összegű játékelméletben is lehet gazdálkodni! Ez a kooperációs gazdaság, ami az infopénz rendszerével lehetséges!