Kezdjük az utazást a történelemben. A teljesség igénye nélkül a mai modern pénz történetét itt összefoglalom röviden.

A mai modern pénz története a nagy ókori kultúrákig (Kína, Mezopotámia ) nyúlik vissza. A közhiedelemmel ellentétben az első pénz (fizetési eszköz) nem érmek formájában létezett, hanem mint tartozás!

Kínában ie. 9000-7000 között  a „fei lun“ fizetési rendszert használták. Az ügyfél bement a kereskedő boltjába, kiválasztott egy árut és megegyeztek az áru értékében.  A kereskedő felírta az értéket egy krétával rajzolt körbe a falra és ezzel az értékkel az ügyfél adós maradt. Mikor az ügyfél a saját árújával jött a kereskedőhöz, ez kiválasztotta amire neki szüksége volt, megegyeztek az árban és ennek az értékét a körbe írt számból levonták. Tehát ez is egyfajta hitelezés volt! Ezt a rendszert a kínaiak még a Nagy fal építése előtt használták, de később a mongol fennhatóság alatt is. A mongolok, akik aranyérmet használtak pénzként elvették a kínaiaktól az összes aranyat és csodálkoztak, hogy a gazdaságuk mégsem omlik össze. A krétakörökre fel sem figyeltek.
A „fei lun“ egy egyszerű adóssági/hitelezési könyvelési rendszer volt. Ezt az elvet részben a mai bankok is használják, mikor utalás helyett egymás között csak a különbségeket egyenlítik ki.

Kína ebben az időben horizontálisan fejlődött, saját pénzrendszerrel rendelkező több autonóm mezőgazdasági piaca volt, amik mind hitelalapon működtek és nem volt szükségük kiegészítő, anyagi valutákra. Ez nem az állam központi pénzrendszere volt, hanem egy-egy individuális hitelrendszer. Tehát a „fei lun“ nem volt központosított, bárki teremthette, nem volt kamatja, olyan pénzrendszer volt, amiről ma mint alternatív megoldásról elgondolkodhatunk.

A másik fejlett kultúra a mezopotámiai volt 5.000-6.000 évvel ezelőtt. Itt létezett az ezüst sékel, mint valutaegység, 1 sékel 8,5 gramm ezüst értéknek felelt meg, de nem ezüst volt. Ez csak kifejezte az áru értékét, de nem kellett ezüstöt adni az áruért.

A pénz értékegysége a történelemben nem mindig volt pontosan meghatározva, de ennek fontosságát már Mezopotániában is felismerték. Sajnos a pontos értékét soha nem lehetett nemes fémekkel sem meghatározni, mert a nemes fém értéke is változhatott, attól függően, hogy használati értéke volt-e ennek? Ezek az értékingadozások később (Bretton Wood rendszerben is tapasztalható volt) mindig spekulációra és ezzel munka nélküli jövedelemre adtak lehetőséget.

Hitelezés Mezopotámiában is volt, ha a kereskedők távkereskedelmet folytattak, vagy a parasztok szárazság idején eladósodtak. Ahhoz hogy ezeket a tartozásokat feljegyezzék, feltalálták az írást. Tehát az írás nem a törvények, vagy az irodalmi feljegyzések miatt született, hanem az adósság rögzítése miatt. Az első írásos dokumentumok adóssági elismervények voltak, amiket agyagtáblákba jegyeztek fel és mint fizetési eszközt is használták. Tehát a hitelezők, akik valamit kölcsön adtak, nem vártak, míg azt nyereséggel visszaadják nekik a hitelt, hanem ezzel az elismervénnyel addig is fizethettek, míg a távkereskedők visszatértek.

A kamat, mint a kölcsön ára szintén a kezdetekben is létezett. Az antropológusok tudják, hogy mikor az első pásztorok és földbirtokosok kölcsönbe adták vagyonukat, akkor egy év elteltével a termésből az új bárányszaporulatból vagyonuk gyarapodott. Ezt természetes kamatnak nevezték. A természetnek köszönhetően szaporodott a vagyon. Érmepénz esetén ez magától nem értődő, mert a pénz magától nem szaporodik.

Tehát a történelmileg a hitelezés mindig is létezett és ez megelőzte a pénzt, mint csereszközt! A hitelezésnek abban az időben szociális funkciója, társadalmi összetartó ereje volt. Az emberek kezdetekben nem voltak olyan ostobák, hogy nemesfémet használjanak pénzként, mert tudták, hogy ez az aranybányászattól teszi őket függővé. Ha nem volt a környéken sehol aranybánya, akkor is működni kellett a gazdaságnak!

Tehát ha a hitel a fizetési eszköz alapformája, akkor érthetően ez nem szűkös és mindig a szükséglet szerint teremthető!

Erről a jelenségről 2500 évvel már Arisztotelész is filozofált:

“Hogyan lehetséges az, hogy értéke van annak, ami a semmiből keletkezik?”

Ő is tudta, hogy a pénz nem azért értékes, mert ezüstből vagy aranyból van, hanem azért mert közösségi funkciója van. Ógörögül a pénz „nomisma“-t jelent, azaz törvényt, ami a „nomos” szóból származik. Tehát pénz társadalmi megegyezés! A pénz lényege a számolási egység és ezért anyagi forma nélkül is létezhet. Tehát ha két dolgot cserélni akarunk, pl házat cipőre, akkor ehhez csupán számolási egység kell, amihez mind a két árut viszonyíthatjuk.

A középkorban Európában a pénzhiány miatt, mivel itt szűkös volt az ezüst, elterjedt kevés nemesfémmel ötvözött vaspénz és a váltó is. A váltó adóssági elismervény, ígéret, hogy egy időn belül fizetek, de tulajdonképpen ezt a váltót fizetési eszközként használták, ha gazdag üzletemberektől nemesektől származtak. Nyilván már itt is jelen volt a csalás lehetősége, ha több váltót állítottak ki, mint amennyi vagyonuk volt. A virágzó középkorban, (kb. 1150-1350 között) nagyon elterjedt volt a hercegségek által kiadott brakteátok. Ezek vékony vaslemezből vert érmék voltak, amiken a hercegség jele volt rajta. A lényege a brakteátoknak az volt, hogy ezt időközönként mindig visszahívták és újakat adtak ki. A visszahívás azért volt, hogy a forgalomba beépítsék a negatív kamatot, aminek az volt a célja, hogy a vaspénz a funkcióját betöltse, vagyis forogjon a gazdaságban. Aki visszatartotta ezt, az a beváltásnál rosszul járt mert az adót az kellett megfizesse, kevesebbre cserélték vissza.

Eredetileg a pénzverés szigorú vallási keretek között történt, csak a papoknak volt joguk erre. Lüdia királyságban verték az első érmét. Később az ógörög főpapok vették át ezt a szokást. Júliusz császár is azért választatta meg magát főpapnak, hogy a pénzverés feletti jogot így megszerezze.

A modern pénz kezdete a középkori aranyművesekig vezethető vissza. Ők szívesen megőrizték az aranyérméket, ha a kereskedők biztonságba akarták elhelyezni ezeket. Az aranyérmék tulajdonosai kaptak egy raktárjegyet, mint igazolást a biztonságba helyezett aranyért. Mivel a kereskedésben elég kényelmetlen volt mindig kiváltani az arany érmét, ezért egy idő után rájöttek, hogy sokkal praktikusabb, ha ezekkel a raktárjegyekkel fizethetnek. Így született meg az első tulajdonosi értékpapír, vagyis akinek a tulajdonában volt ez, az kiválthatta az aranyat vele. Ez volt a mai európai arany fedezetű papírpénz megszületésének a pillanata.

Egy idő után viszont az aranyművesek rájöttek, hogy ha a tulajdonosok nem jönnek az aranyért, akkor ők sokkal több raktárjegyet (pénzt) kibocsájthatnak. Ezzel megszületett a részlegtartalékú modern banki rendszer. Tehát olyan pénzt hoztak forgalomba, aminek nem volt arany fedezete, ami nem is az ő tulajdonuk kellett volna legyen. A semmiből teremtett pénzt más személyeknek kölcsön adták és kamatot kértek ezért. Miután a tulajdonosok erre rájöttek, akkor nekik is adtak a kamatból és így megszületett a csaláson nyugvó pénzkölcsönzés üzleti modellje.
Azóta az arany fedezet is teljesen megszűnt. Ma a részlegtartalék azt jelenti, hogy a forgalomban lévő pénznek csak egy kis százalékát kell jegybankpénzzel, vagy egyéb értékkel (államkötvénnyel) fedezni.

Ebből a rövid történetből érthető, hogy a pénz lehet, hogy az egyes embereknél szűkös, de össztársadalmilag soha nem szűkös!