A mai “franchise” bankrendszer filozófiája:
„Bízd rám a pénz monopóliumát és te mint állam, azt csinálhatsz amit akarsz.“
Ugyan a kapitalizmus jelszava a szabad verseny, de mégis az állam biztosítja a bankoknak a pénzmonopóliumot. A fizetési eszközökben nincs szabad verseny. Alternatív fizetési eszközök vagy tiltva, vagy ellehetetlenítve vannak. A pártok nem tematizálják ezt a problémát, ezért a politikai osztály nem a népet, hanem a bankok érdekeit szolgálja.
Se a nemzeti bankoknak, se a kereskedelmi bankoknak semmilyen társadalmi elkötelezettségük nincs. A teljes függetlenségüket hangsúlyozzák és sikerült elhitetni velünk, hogy a társadalomtól és ennek politikai szerveitől (állam, kormány) annyira függetlenek kell legyenek, hogy működésükért a társadalom előtt sem kell felelősséget vállaljanak.
A valóságban a bank a szuverén és a banki oligarchia az államot piaci szereplőnek tekinti, holott az állam csupán közhatalmi szerv kellene legyen. Az állam és az állami szervek eladósítása a közvagyon eladását, privatizálását vonja maga után. A társadalom teljes ökonómizálása mindent a pénz hatalma alá rendelt. A megtermelt nyereségek egyre inkább magán kézbe koncentrálódnak, a veszteségeket (állami adósság, banki csőd ) az állam viszont a adófizető középosztályra terheli. A pénz már nem egy eszköz a gazdaság működtetéséhez, hanem egy mágikus erő, aminek működése tabuizálva van.