Ha egy kereskedelmi bank hitelt helyez ki, akkor soha nem a törvényes fizetési eszközt (PTK értelmezésében) használja, hanem a hitelezést egy könyvelési tétellel elintézi.

A kontírozás a következő: Tartozik a hiteles, követel a hiteles: hitelezési összeg. Ezt a gazdasági eseményt könyvelési értelemben tőkebevonásnak nevezik és mérlegnyújtás történik.

Tehát a bank lekönyveli a követelését a hitelessel szemben, (hisz ő az összeget vissza szeretné kapni), de a hitelt a hitelessel szembeni tartozásként kezeli. Magyarán a bank valami olyant követel vissza a hitelestől, amit a könyvelésben úgy kezel, mintha még oda sem adta volna neki. Tehát maga a bank is tartozik a hitelesnek!