A szakmának úgy tanítják, hogy a pénz három funkciót kell betöltöltsön:
- csereeszköz
- értékmegőrző
- értékmérő
Ha ezt az elméletet alávetjük a kognitív elemzésnek, akkor világossá válik, hogy ez nem tudományos!
A pénz nem csereeszköz!
Ha a termékeinket el szeretnénk cserélni egymás közt, akkor ehhez nincs szükségünk pénzre, de semmilyen más eszközre sem. Például, ha egy almát el szeretnénk cserélni egy körtére, akkor elcseréljük az almát a körtére és kész. Ha a üzletfelek megegyeznek abban, hogy egy alma két körtét ér, akkor egy almát két körtére cserélnek. Ha a cserepartnernek csak egy körtéje van, akkor a másik körte értékét felírják adósságnak és egy következő alkalommal beleszámítják az üzletbe. Ezt a fizetési módszert az ókori kínaiak a “Fei Lun“ rendszerrel több ezer évig használták.
Tehát az áruforgalom esetén elég az értékviszonyban megállapodni, eszközre ehhez nincs szükségünk!
Azt is kell tudni, hogy csak olyan dolgok alkalmasak a cserére, amik egyértelműen beazonosíthatóak. A papírpénznek identifikációs száma van ezért, cserélhető. Két egyforma identifikációs számmal rendelkező papírpénz közül az egyik hamisítás, ez logikus. A számlapénznek viszont nincs beazonosítási jele, ezért a számlapénz eleve nem alkalmas a cserére.
Míg a pénzt csereeszközként és értékkel bíró dologként használjuk, fennáll a lehetősége annak, hogy szűkösség miatt a bankrendszer zsarolási eszköznek is felhasználja. Mindent amit szűkösíteni lehet, azzal zsarolni is lehet.
A pénz nem értékmegőrző!
Hogyan őrizzük meg az értékeinket? Az ékszert, értékpapírt, családi fotót nem úgy őrizzük meg, hogy pénzre vagy aranyra becseréljük. De ha bármikor megvásárolható, teljesen identikus áruról is van szó, a pénz akkor sem igazi értékmegőrző, mert pénz a vásárló ereje mindig változik.
A pénz nem is jó mérőeszköz!
A mérőeszköznek, pl. a méternek, a grammnak egy meghatározott egységük van, de önmaguk absztrakt fogalmak, a használattal nem fogynak el! A valódi mérőeszköz esetén a megegyezett egységnek nem szabad változnia. De hogyan állunk ezzel a mai pénz esetén?
A pénz, amiről azt állítjuk, hogy az érték mérőeszköze, ugyanakkor értékkel rendelkezik, mert kereskedünk vele. A valuták között árfolyam létezik, tehát értékük naponta, vagy akár percenként is változhat. De még egy országon belül is változik az értéke, ez az infláció vagy defláció. Tehát olyan mérőeszközzel van dolgunk, ami úgy változik, mint a gumiszalag. Most képzeljük el mi lenne, ha a méteres hossza a deszka mérésénél is változna és attól függően, hogy sok a deszka vagy kevés, mindig megváltoztatnánk a méteres hosszát. Ezt senki sem találná jónak. A pénz esetén viszont egy ilyen mérőeszközt elfogadunk.
Tehát egyrészt azt állítják, hogy a pénz mérőeszköz, de ugyanakkor saját értékkel is rendelkezik. Ennek csak egy célja lehet, hogy a értékének manipulánsával munka nélkül szerzett bevételt teremtsenek.
Meg lehet-e határozni a forint, az euro, a dollár értékét?
Ez a kérdés azért fontos, mert ha a mértékegység értékét pontosan nem tudjuk meghatározni, akkor pontosan hogyan lehet vele számolni? Mi értelme van akkor a „fináncmatematikának“, amit rituáléként művelnek az egyetemeken?
Akkor mi is a pénznek a funkciója?
Valami funkciója kell legyen a pénznek, mert ha nem lenne, nem is létezne. Erről ezen az oldalon még később szó lesz. Annyit már most is elárulok, hogy ezek titkos, a nép számára ismeretlen funkciók, amiket a társadalom manipulálására, bizonyos folyamatok felerősítésére vagy megfékezésére fordítanak.